Breadcrumbs

Tények és tévhitek a lázcsillapításról 1

Tények és tévhitek a lázcsillapításról

Napjainkban annyi különböző "csodatrükk" létezik arra az esetre, ha belázasodik egy gyermek, hogy anyuka-apuka legyen a talpán, aki eligazodik a különféle módszerek, iránymutatások között. Összegyűjtöttük, mely tanácsok a követendők, és melyek nem, ha felszalad az a bizonyos higanyszál.

Tévhit: Minden lázmérő eszköz egyformán megbízható

A legtöbb orvos még mindig a régi, jól ismert higanyos üveg lázmérőre esküszik. Tagadhatatlanul megbízhatóak, mivel egyszerű elven működnek, azonban könnyen eltörnek, a szétguruló higanycseppek pedig mérgezőek, nem is beszélve a veszélyes üvegszilánkokról. Léteznek műanyaggal kombinált és nem higanyos lázmérők is, azonban azok anyaga nem vezeti olyan jól a hőt, mint az üveg vagy a fém. A digitális lázmérők általában megbízhatóak, bár az olcsóbb darabok sajnos tévedhetnek, megzavarodhatnak néha, elromolhat a kijelző, lemerülhet az elem, tehát több a hibalehetőség. A legbiztosabb eredményt a fülhőmérők, vagy az infratechnológiás, érintésmentes lázmérők adják, bár ezeknek sajnos az áruk sem alacsony. A lázjelző lapkák, matricák pontos értéket nem adnak, ezért egy ilyen darab nem elegendő a diagnózishoz.

Tévhit: A legkisebb hőemelkedést is azonnal csillapítani kell

Az emberi test normális hőmérséklete nem 36,6 °C, ahogy azt a nagyszüleink mondogatták. Napszaktól, évszaktól, környezeti hőmérséklettől függően - vagy akár frontok hatására is – 36,5 és 37,2 között ingadozhat. E határokon belül a mért hőfok teljesen megfelelő és átlagosnak mondható, minden életkorban. Még mindig tartja magát a néphit, miszerint a 36,6 °C fölötti testhő már láznak számít, ha pedig a 37-et átlépi, mindenképpen be kell avatkozni. Ma már eltolódtak ezek a határok, elsősorban azt kell figyelembe venni, hogyan érzi magát a beteg.

Tévhit: A láz jó és egyáltalán nem kell csillapítani

A fenti tévhit ellentettje. Mivel a lázzal kapcsolatos irányelvek gyökeres változáson mentek keresztül az elmúlt években Magyarországon, sokan ezzel is átesnek a ló túloldalára. Való igaz, hogy a magas testhőmérséklet önmagában nem betegség és nem is ártalmas – nem fő meg tőle az agyunk, nem dobják ki a sejtek a fehérjét, és így tovább. Azonban nem igaz, hogy semmilyen körülmények között nem szabad tenni ellene. Ha a lázas egyén – főként, ha gyermekről van szó – rosszul érzi magát, bágyadt, szédül, vagy fájdalmai vannak, nem szabad késlekedni a beavatkozással.

Tévhit: Mindegy, hol mérjük a lázat

Testünk hőmérséklete nem mindenhol azonos. Földünkhöz, vagy egy tál hűlő pudinghoz is hasonlíthatjuk – ezek közös jellemzője, hogy a külsején hidegebb (köpenyhőmérséklet), mint a belsejében (maghőmérséklet). Ezért a felszínen, a bőrön (hónaljban, homlokon) mért hőmérséklet egy fél fokkal mindig alacsonyabb, mint a test belsejében (szájban, végbélben) mért hőmérséklet. Az utóbbiakból mindig ki kell vonni 0,5 °C fokot. Mivel a gyermekek lázát még mindig a végbélben a legegyszerűbb mérni, ezt tartsuk szem előtt az érték leolvasásánál!

 

forrás: https://www.csaladinet.hu/hirek/eletmod/egeszseg/23826/tenyek_es_tevhitek_a_lazcsillapitasrol

Kategóriák

Címkék